Borkai Zsolt, korábbi polgármester február közepén jelentette be, hogy agyi keringési zavar, sztrókközeli állapot lépett fel nála. Felhívtuk megkérdezni, hogy van, kivizsgáltatta-e magát. Éppen Ausztriába tartott a feleségével.

Köszönöm, már jól vagyok. Azt terveztem, elmegyek a közgyűlésre is.

Kivizsgáltatta magát?

Persze, Merkely professzor vett kezelésbe. Egy kisebb szívér-szűkületet talált, de olyan csekély mértékű a szűkület, hogy nincs vele teendő. A vérem koleszterintartalma viszont magas, arra rendszeresen gyógyszert kell szednem.

Láttuk az újságban, hogy horgászattal is pihenteti magát.

Igen, elmentem harcsázni a Marcal-tó pápai oldalára, a disznótelep közelébe. Kishal volt a csali. Este kilenc óra körül megjött a nagy harcsa.

Sokat kellett küzdeni vele?

Negyven percig fárasztottam, aztán egy barátommal kiemeltük a tóból.

Mekkora volt?

Két méter húsz centi hosszú és 80 kiló.

Mi lett a sorsa?

Természetesen visszaengedtem a vízbe. Egyrészt azért, mert egy ekkora halnak nagyon zsíros a húsa. Meg aztán fogja ki más is, legyen neki is ilyen nagy élménye. Ráadásul az egyesületnek sem rossz reklám, hogy a tóban ekkora halak élnek.

Nem kérdezte meg a harcsa, hogy mi a kívánsága?

Sajnos nem. Nem aranyhal volt.

És ha az lett volna?

Világbékét. Ezen a kívánságon mindig jót nevettünk, amikor a megválasztott szépségkirálynők ezt válaszolták a riporterek kérdésére. Betanult volt és hiteltelen, hiszen a világháború akkoriban egyáltalán nem volt napirenden. Most azért már ennyire magabiztosak nem lehetünk. De egyébként azt kívánnám, hogy éljek nyugodtan az elkövetkező harminc évben.

Úgy legyen.